BPRNR olvtárs szervezte és jegyezte le az alábbi utat.
2013. 01. 27. 06:05 – 08:10. BUD-CRL, HA-LPE, LF 150 fő, 290 Ft
A parkolópláza egyik ügyfelének hála, csakúgy, mint két hete, megint sikerült majdnem lekésnünk a gépet. Ők is és mi is 4.30-ra voltunk bejelentve, ehhez képest 5 előtt 2 perccel esett be az úriember és kísérője, és még akkor kezdtek papírozni. Mire kiértünk a reptérre és átjutottunk a szekun (szerencsére csak minimál sor volt), addigra már haladt a sor a busz felé. Furcsa módon mind a két busz bent állt, felpasszíroztuk magunkat a jobban tele levőre, ennek köszönhetően az elsők között voltunk, akik a fedélzetre léphettek. Jégtelenítés után némi késéssel felszállás majd eseménytelen út Charleroi-ig, ahol viszont leszállás közben elég komoly széllökések voltak, dobálták a gépet rendesen.
Többek tanácsának köszönhetően megúsztuk a szekut, kijárat helyett átmentünk a bal nagy ajtón, el a kapuk mellett, majd irány a váró.
2013. 01. 27. 11:50 – 13:30. CRL-FNI, EI-DLM (latehansa), LF kb. 90%, 15€
Az egész koncepció arra épült, hogy találjunk olyan célpontokat, amiket elérhetünk az olcsó CRL-jegyeknek köszönhetően, úgy, hogy kihasználjuk azt, hogy vasárnap korán megérkezünk CRL-re és ráérünk hétfőn későn visszaérkezni, hiszen a hétfői CRL-BUD csak este tízkor indul. Több lehetőségből így esett a választás elsőnek Nimesre, amit Franciaország Rómájának is hívnak. A menetrendnek köszönhetően (vasárnap 13.30-ra ér oda és hétfőn 16.30-kor indul vissza) nettó több mint egy napot tudtunk Nimesben tölteni, ami még Pont du Gardostól is elég volt.
Az út eseménytelen, francia személyzet, aranyosan törik az angolt, érkezés időben, fanfárral, 9 fok, felhős idő, de így is komoly felüdülés volt az otthoni mínuszok után.
A nimesi reptér nagyon kicsi, összesen három Ryan-járatot fogad (CRL, LTN, MAN), egyébként helyi vitorlázó- és egymotoros gépekkel repülő hobbipilóták reptere. A Ryan-menetrendhez igazított shuttle busz egy útra 5 euróba kerül, és húsz perc alatt ér be Nimes pályaudvarára, menetrend szerint 14:00-ra. Innen egyébként TGV összeköttetés van Marseillebe, Montpellierbe vagy akár Párizsba is, ha valaki oda akar vonatozni.
Nimes
Maga Nimes városa se túl nagy, a pályaudvartól az Aréna (ami pont olyan, mintha a római Colosseum kistestvére lenne) gyalog hat-hét perc, onnan a Maison Carrée, ami a legjobb állapotban fennmaradt római kori templom a világon, öt perc, a katedrális és a másik nagyobb templom további öt illetve tíz perc séta. Az Arénában (de a neten előre is) lehet venni Nimes Pass-t, ez a három fő nevezetességre (Arena, Maison Carée, Tour Magne) szóló kombinált belépő. Ára 11€, ami nagyon kedvező, mert ha a három helyre külön-külön vennénk jegyet, akkor az viszont 16,3€ lenne, ráadásul ezt a jegyet 72 óráig lehet felhasználni.
Az Arénában a jegy mellé ingyen audioguide is jár, vezető nincs, egy, a kasszánál kapott térképpel lehet bejárni az Aréna minden zegét-zugát, nagyjából egy óra alatt. A Colosseummal ellentétben itt ki lehet sétálni a küzdőtérre is, nem hiába tartanak ma is koncerteket itt (Depeche Mode, Rammstein például), elképesztő akusztikája van, a leghalkabb szó is százszorosan felerősödve hallatszik, ahogy visszaverődik a falakról
Innen a Maison Carrée volt a cél, ahol viszont legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy az egész át van alakítva egy 3D moziteremmé, ahol Nimes történelmét bemutató 20 perces filmet adtak folyamatosan loopolva. A filmről tudtam, hogy van, de azt hittem, hogy ezt csak valami kisebb teremben vetítik, egyébként pedig van valami más is bent. Miután túl sok időnk már nem volt, ezért kihagytuk a filmet és a 16.15-kor bezáró Tour Magne felé vettük az irányt.
A Tour Magne egy kis dombon található Nimes történelmi városmagjának a határában. Ez a 30 méter magas, cirka 2000 éves torony a római korból maradt fent, ez volt a fő őrtornya a városnak. A tornyot egy nagyon szép, kicsit a barcelonai Gaudi-parkra emlékeztető parkon lehet megközelíteni. Magába a toronyba egy széles csigalépcső vezet, fent viszont már nincs túl sok hely, 5-6 embernél már teltház van.
Innen airbnb-s szállásunk felé vettük az irányt, útközben beiktattunk két megállót a parkban, a Diána-templom romjait és a kis tavacskát, ahol életemben először láttam fekete hattyúkat.
A szállásunk 50€-ba került egy napra, ezért kaptunk egy külön épületrészt, ami kicsit hideg volt maximumra csavart radiátorral is, de Mairanne, a házigazdánk előrelátóan bekészített egy plusz elektromos radiátort is, illetve másnap kiadós francia reggelit (kenyér, palacsinta, lekvárok, gyümölcs, narancslé) kaptunk. Az 50€ ugyan nem kevés, viszont egyrészt hostel nincs a városban, a szállodák pedig ennél csak drágábbak voltak. Marianne-nal még itthonról lebeszéltük, hogy kibéreljük tőle a kocsiját másnap és azzal megyünk a Pont du Gardhoz. Busszal is el lehet jutni oda Nimesből, de sajnos olyan ritkán jár, hogy visszafelé már nem értük volna el a repülőt. Marianne autója egy Citroen C3-as, 33€-ért plusz 7€ benzinköltségért kaptuk meg, ami szintén nem olcsó, de más megoldás nem lévén (mivel mindenképp el akartunk menni a Pont du Gardhoz) belementünk.
A Pont du Gardot, ami Franciaország egyik jelképe, minden második képeslapon ezt látni az Eiffel-torony után, szintén a rómaiak építették kétezer évvel ezelőtt. A nagyon jó állapotban megmaradt vízvezetéket durván fél óra autózás után értük el. Érdekes a belépő rendszer, ugyanis, ha valaki busszal érkezik meg a kb. 6-700 méterre lévő megállóba és legyalogol a bejárathoz, akkor ingyen van, viszont ha kocsival jön, akkor fizetni kell, autónként 18€-t.A Pont du Gard területe hatalmas, a folyó mindkét partján körbe lehet járni a műemléket, illetve mindkét oldalon ki van alakítva egy-egy panoráma pont is, ahonnan nagyon szép képeket lehet csinálni. Magára a vízvezetékre nem lehet felmenni, viszont van közvetlen mellette egy híd, amit az 1700-as években építettek, ezen lehet átkelni a folyó felett.
Nagyjából másfél óra nézelődés után visszaindultunk, letettük az autót, bevásároltunk egy Lidlben, kicsit napoztunk a 18 fokos napsütésben, majd elindultunk a pályaudvarra, ahonnan 14.30-kor indult a shuttle busz.
2013. 01. 28. 16:30 – 18:10.FNI-CRL, EI-DWE, LF kb. 70%, 15€
Nimes repterén a szeku, ahogy az a kis reptereknél lenni szokott nagyon szigorú, mindent kétszer néznek át, nagyon alaposak. Időben indultunk, spanyol személyzet, eseménytelen út. Sajnos a jó idő csak Lyon magasságáig tartott ki, elég mérges voltam emiatt, mert még indulás előtt lecsekkoltam az útvonalat a flightradaron, oda is és vissza is Párizs felett repültünk el, de ott már átláthatatlan felhőtakaró volt, pedig megnéztem volna felülről is. 10 perccel idő előtt érkeztünk, a fanfár viszont elmaradt, Miguel, a fősteward elnézést is kért a kényelmetlenség miatt. Leszállás után megint szkippelt szeku, újabb négyórás várakozás a váróteremben.
2013. 01. 28. 21:55 – 23:50. CRL-BUD, HA-LPK, LF kb. 85%, 290 Ft
Ez volt életem 61. és messze a legrosszabb repülése. A várakozás ideje alatt feltámadt a szél, már a lépcsőről majdnem lefújt minket, miközben beszálltunk. Gyorsulásnál ide-oda dobálta a gépet a vihar, az elemelkedés után pedig egyből egy jó 30 fokot balra dőltünk. Fogalmam sincs, hogy mennyit bír ki egy Airbus, de hogy én féltem, az biztos. Az utazómagasság eléréséig folyamatosan fel-le rángatott minket a szél, markoltam a karfát, mintha az bármit is segítene, többen sikoltoztak is. Később ez enyhült, de így is folyamatosan rázott a gép csak a süllyedésnél hagyott alább valamennyire. A szélnek köszönhetően viszont bő húsz perccel hamarabb érkeztünk Ferihegyre, tényleg szeretek repülni, de kivételesen nagyon örültem, hogy szilárd talaj van a lábam alatt. A parkolóplázába menet együtt utaztunk MXP-ről érkezett sorstársakkal is, nekik is hasonlóban volt részük, úgy néz ki, hogy ez a nap a turbulencia világnapja volt. A parkolóban még jó tízpercet kellett takarítani a kocsit a hótól, hát jobb volt a tavaszi Nimesben. Na majd februárban Zaragoza!
