Négyrészes cikksorozatom 2. része következik, ebben különféle utazási módokról, szálláslehetőségekről, étkezésről, vásárlásról, árakról írok.
Kommentek alapján időnként frissítem a cikket. A halott linkeket kérem jelenteni. A cikket én írtam. Mivel nagy munka volt, részben/egészben történő felhasználása előtt emailben keress meg. A benne lévő képeket én lőttem.
III. Közlekedés Erdélyben
III.1. Érkezés repülővel
A felújított terminálból kilépve többféle lehetőség adódik a továbbutazásra.
Itt egy összefoglaló térkép a megállókról.
A Bálint Trans mikrobusza 7 lejért vehető igénybe, ám mivel mikrobusz, így 20-25 embernél több nem fér be. Megállólista van idézett honlapján, de menetrendet nem találtam. Elvileg minden géphez van.
Nem fapados megoldás a taxi, 50-70 lejért házhoz visz (Vásárhelyt).
Van még "a helyiek tudják csak" c. megoldás, de nem olyan bonyolult, le is írom. :-) Ki kell sétálni a főútra (100m) és leinteni a buszt (aki szívbajos, begyalogolhat Recsára (Recea) a buszmegállóba, a falu túlvégén van). A marosludasi [Luduş], dicsőszentmártoni [Târnăveni], valamint a kolozsvári [Cluj Napoca] és még távolabbi buszok, amik átmennek itt, intésre megállnak (kivéve az Orangewayst, mert az szigorú szabályok alapján működik). Pontos menetrend nincs az interneten (csak a végállomásokról való indulás van megadva; ld. a marosvásárhelyi közlekedés - VI.2. - részben). A jegy 3 lej körül van.
Autóstop: erről később.
Ha nem a város felé utazunk, gyorslábú turistáknak ajánlom Vidrátszeg (Vidrasău) vasúti megállóját, ami a reptér mögött található (azt megkerülve 2kmes sétával közelíthető meg aszfaltúton, műholdképen szépen látszik (útvonal bejárva)), csak a személyvonat áll itt meg. Vonattal Székelykocsárd [Războieni] felé mehetünk, ahol Gyulafehérvár/Kolozsvár felé szállhatunk át. (Utóbbira a busz gyorsabb alternatíva.)
III.2. Pár szót az intésről (autóstop)
Az erdélyiek körében sok helyen ez elfogadott közlekedési eszköz, a tömegközlekedés rossz minősége vagy teljes hiánya miatt. Ha ezt az utazási módot választjuk, bárhol próbálkozhatunk az út mellett, csak olyan helyet kell keresni, ahol az autók biztonságosan meg tudnak állni. Települések határában és útelágazásoknál vannak fix helyek, állnak helyiek is. A benzinkút is jó beszállóhely, az épp indulni látszó autók/kamionok vezetőit kell faggatni.
A tarifa 2 éve 1lej/10km volt (Romániában bizony fizetős a stop). Azonban van egy elv, miszerint "international hitchhiking is free", azaz külfölditől nem illik pénzt kérni. Sajnos léteznek hiénák, akiket nehéz előre felismerni. Ha valaki látványosan, már-már barátságtalanul alázatos és nyájas, akkor tanácsos érdeklődni, hogy mennyiért is akar elvinni minket, ne utólag érjen a hidegzuhany. (Megtörtént eset: benzinkútnál szálltunk be, kipakolta az autóját a pofa, hogy kényelmesen beférjünk, mert kanadai aranyvadász turistának nézett minket, nagy bevételt remélve Verespatakon!!!)
Székelyföldön más a helyzet: magyar sofőr esélyes, hogy egy mosollyal elutasítja a benzin-hozzájárulás szándékát. Nem egyszer tapasztaltam, hogy miután jót beszélgettünk, kiszálláskor fizetni akartam (helyi szokás szerint), mire azt mondta, hogy nem, inkább tegyek jót valaki mással legközelebb én, továbbadva a jócselekedetet. :-) Kedves gesztus, meg kell hagyni.
III.3. A vasúti közlekedés több dologban is eltér a magyarországitól.
Más arányok: a nagy távolságok miatt vannak éjszakai vonatok is.
Eltérő árazás: a tarifarendszer nemcsak a távolságtól, hanem a vonat típusától (személy [personal], sebes [accelerat], gyors [rapid], IC) is függ. A Marosvásárhely-Déda elég szánalmas szakasz (54km személlyel 100 perc 6lej, IC-vel 80 perc 23 lej). Amit a drágább jeggyel nyerni lehet, az legtöbbször nem az idő, hanem a kényelem és a válogatott utazóközönség.
Bliccelés: működik! Nem vicc. Nem egyszer láttam jegyvizsgálót, aki pár tábla csokit fogadott el menetdíjként, vagy véletlenül alacsonyabb vonattípusra váltott jegy után a különbözet töredékét is elég volt kifizetni. Van azonban egy ok arra, hogy vegyünk mindig jegyet, szabályosan: a supracontroll. Ekkor a vonat megáll a puszta közepén, végigmegy pár főellenőr, s akinek nincs jegye, bírságot kap. Szökni nem tanácsos, mert a vonat mellett megáll 2 rendőrautó, akiknek utasaival én nem kekecdednék magyar személyivel.
Amiben hasonlít a MÁV-ra: tudnak lenni nagy késések, és biztos pont: mindig lehet tudni hol a megálló.
Internetes Vasúti menetrendi kereső a mersultrenurilorcfr.ro (az angol nyelvet meghozó zászlócska csak akkor jelenik meg, ha megadtuk a kiindulási adatokat).
Az államvasút (CFR) hálózata itt látható, nagyon részletesen pedig itt.
Ami ebből nekünk "kellhet" most:
- 300: Kolozsvár-Torda-Székelykocsárd-Tövis-Balázsfalva-Segesvár-Brassó [Cluj-Turda-Razboieni-Teius-Blaj-Sighisoara-Brasov] a Szigethegység keleti szélén fut északról délre
- 405/400: Székelykocsárd-Ludas-Vásárhely-Déda-Csíkszereda-Sepsiszentgyörgy-Brassó [Razboieni-Ludus-TGM-Deda-Miercurea Ciuc-Sfintu Gheorghe-Brasov] (Ez követi a Maros, majd az Olt folyót. Dédától villamosítva van, és több a vonat is.)
- 307: Balázsfalva-Dicsőszentmárton-Parajd (Regiotrans - magánvasút)
- 308: Segesvár-Udvarhely (Regiotrans - magánvasút)
III.4. Buszközlekedés
Nagyon változó. Van olyan falu, ahová egyáltalán nem jár busz. Ha jár, akkor pedig gyakran lehetetlen kinyomozni a menetrendjét még románul is, mert ahogy egy ottani barátnémtól hallottam, "Olténiában vasvillával fogják az internetet". Ha ez a példa sarkított is, tény, hogy ha létezik is egy járat, nem biztos, hogy telefon és román nyelvtudás nélkül értesülünk is róla.
Jellemzőek a statikus digitális menetrendek, vagyis 1-1 buszállomás induló járatai már megtalálhatók az interneten célállomásokkal együtt (ezeket a fuvarozók honlapján, illetve városok, buszpályaudvarok honlapján találhatjuk meg (ld. VI.3.), némi keresést igényel), de a menetidőket, köztes megállókat nekünk kell kitotózni. Fel a fejjel, ez is nagy szó.
Internetes járatkereső van (autogari.ro), nem is olyan buta, de ne bízzuk rá az életünket.
A teljes árú jegyek a magyarországiaknál nem drágábbak (ez számítási alapnak elég, és alapvetően jó hír), de a helyiek szerint igen, s vigyázzunk, mert megtörténhet, hogy 2 város között 2 különböző cég 2-szeres áron szállít a konkurenciánál.
Jellemző árak 2008-ból, az állami vállalatnál: 5km 2lej, 10km 3lej, 20km 5lej, 50km 8lej, 100km 11lej, 170km 15lej.
Jellemzőek a mikrobuszok, az ún. maxitaxik.
Konkrét irányok: nagy buszok járnak a Maros völgyén keresztül a Kárpátokon túlra, ezekkel Borszékig [Borsec], esetleg Gyergyószentmiklósig [Gheorgheni] utazhatunk. Ezek, és más buszok menetrendje megtalálható az VI.2., VI.3 pontokban megadott linkeken. A már említett Bálint Trans Maros és Hargita megyében üzemeltet járatokat, napi 1-5 járatpárral, tájékozódjunk honlapjukon a menetrendről és az árakról.
III.4. Közúton/autóval
Repterek mellett és nagyvárosokban találunk több autókölcsönzőt is, érdeklődjünk előre interneten, ha autót bérelnénk. A helyi utakon különben sem jó szétrázni saját autónkat. (Stoppoltam már le közismert magyarországi személyt, aki a reptéren bérelte autóját.)
Ha Erdélyben alkalmi sofőrnek csapnánk fel, készüljünk fel a szerpentinekre, a hirtelen felbukkanó lassú szekerekre, faszállító kamionokra, és az utat keresztező tehéncsordákra. :-)
Utak elnevezése: DN (drum national) az országos főutakat, a DJ (drum jutetului) a megyei főutakat jelöli, amikből akad bőven föld-/murvaút.
Budapestről a Nagyvárad-Kolozsvár-Torda út a DN1-es főút (eddig megegyezik az E60-as úttal is, ez Segesvár és Brassó érintésével Bukarestbe megy tovább). Tordáról Marosvásárhelyre a DN15-ösön jutunk el.
IV. Szállás, vendéglátás
Ha ötcsillagos wellness hotelből nincs is sok arrafelé, a fapados utazó számos kedvező szállás közül válogathat. A többcsillagos szállodától a hagyományos és olcsó panziókon át a szinte ingyenes CouchSurfingig nagyon sok lehetőség van, én azonban a falusi turizmust javaslom. 6-12 euró/fő áron már lehet szobát kapni, a reggeli pedig - no meg a többi étkezés, különösen falun - ízletes és bőséges.
A booking.com-ot és társait felejtsük el, mert az ottani ajánlatok 1) nem adják át az erdélyi életérzést 2) nem fapados utazó pénztárcájához vannak mérve, avagy inkább vannak még olcsóbb megoldások. A Székelyszállás, erdélyi turizmus, vagy az erdélyi utazás keresőin akadnak helyek bőven.
Marosvásárhelyen is vannak olcsó panziók. Érdemes végignézni az erdélyi református vendégházak listáját, vagy ezt a listát: 20 euró körül kényelmes szállást lehet találni 2 főre is; mi a Gecse utcai házat teszteltük (mai utcanév Stefan cel Mare, 26. szám), jó helyen is van.
Az igazi kalandok kedvelői megkeresik a lehetőséget, hogy szénapadláson alhassanak. Minél szegényebb vidéken jár az ember, annál nagyobb eséllyel talál ilyen helyet. Gyertyát használni tilos, de az elemlámpa korában ez nem gond. Az illat pedig felejthetetlen.
Vannak vendéglátóhelyek, akik komplett folkprogramokat kínálnak csomagban (tipikus példa: "húsvét/újév Erdélyben"), ahol disznóvágás, szán túra, pálinka kóstoló, táncmulatság és még sok más ínyencség csábítja a vendégeket. Akit bármennyire is érdekel a népzene/néptánc és felkelti az érdeklődését egy ilyen műsor, - legyen bármennyire kirakatszerű is, mégis a tánc eredeti színpadán eredeti előadók mutatják be, és nagyon jó hangulat alakul ki; a látogatónak különleges élményt ad - ajánlom. Persze ez is pénztárca függvénye, azonban magyarországi turista bukszája nehezebben fogy le, mint bármely nyugati-európai túra során.
V. Evés, ivás, vásárlás
Az erdélyi konyha pannoniai szájnak sok új meglepetést tartogat, különösen a mindennapokban használt fűszerek gazdagsága miatt. A legjobb, ha az étterembe bemenve őszintén elmondjuk, hogy Magyarországról vagyunk, s szeretnénk valami finomat kipróbálni, amit a mindennapokban esznek. Nem gondolnám, hogy ilyenkor Váci utcai hiéna válna a pincérből, inkább büszke házigazda, és elmondja mit tud ajánlani.
A puliszka egyszerű, laktató és ízletes étel: vízben főtt kukoricalisztből készült kása, közékeverve (rétegenként) juhtúró, tetején szalonnadarabokkal. Ahány ház, annyi féle.
A csorba savanyúlevest jelent, jellegzetes fűszerekkel ízesítve (tárkony, csombor=borsikafű, stb.). Kóstoljunk meg többet is.
A miccs (mititei román szóból) apró fasírtszerű húsrudak. Vásárok tipikus gyorsétele.
A káposztát sokféle módon készítik (rakott, lucskos, töltött, stb.), ezekből is érdemes kóstolni. Városi éttermekben nem biztos, de hegyekben/falvakban annál inkább kapunk helyi gombákból főzött levest, és különleges gyógynövényes teákat.
Bor: Nagyenyed környékén még a török követ is elveszett, írja a Kányádi vers. Erdélyben vannak jó borok, azonban szégyen szemre a söröket jobban ismerem.
Sörök: a sok ócska román sör ellenére vannak jók is: Silva (barna!), Csíkí (Cuic), Hargita, Medve (Ursus), Temesvári.
Erdélyben kötelező megkóstolni a pálinkát; szilva és más fa van bőven alapanyagként. Különlegesség az áfonyapálinka. Importra javaslom, nagytételben. Gyógyszer. ;-) Házaknál "pult alól" kapható sokszor igazi nedű. A cujka tömény román szesz, hasonlít a pálinkára.
Borvíz: ld. Székelyföldnél.
Tipikus árak: Étteremben 20-50 lejért kiadós főételt kapunk. Leves 5-10 lej, sör 1-3 lej, miccs: 1,5-2,5 lej/db. Kürtőskalács 10 lej. Kenyér, tej a magyarországival közel azonos árban van. Házi szilvapálinka 20-30 lej/liter, bolti áfonyapálinka (román Afinaţă címkével) 11-12 lej/0,7l.
Falvakban érdemes kérdezősködni helyi tejtermékek után. Tavaly Torockón 700 forintért vettünk 1kg friss, "100% bio" juhsajtot. De a városi piacon is jó áron juthatunk efféle finomságokhoz.
Nagy áruházláncok: Billa, Metro, Cba, Merkúr, Profi, Real, Penny; nagyvárosok szélén pedig Kaufland, Carrefour, Auchan. Ezekben biztos, de újabban egyre több kisboltban is magától értetődő opció a bankkártyás fizetés (jó hír). Van számos kisbolt, sok éjjel-nappal nyitva. A lejen kívül más pénzzel (forint, euro) csak a nem hivatalos útszéli árusoktól, háznál, vagy vásárokban fizethetünk /alkudozhatunk/. Több faluban is vannak vásáros bódék. A románok és a cigányok giccses sz*rokat árulnak hangos zene mellett, a magyaroknál inkább minőségi kézműves portéka vehető (írhakesztű, gyapjúpulóver, kosarak).
A Ceausescu időszakra jellemző üres polcokból ma már semmi sem látszik, mindent lehet kapni, amit itthon is (na jó, kakaós csiga még nincs, de túró rudi már van!).
Állítólag a szegénység cukrászterméke a házicsoki [ciocolata de casa], boltban csomagolva/kimérve kapható (10-14lej/kg). Érdemes megkóstolni. Finom üdítő az Allegria, személyes kedvenc. A boltok polcain sok az olajbogyó, ez a románok miatt van (görög szerzetesek).
Nagyáruházban ha helyi portékát akarunk venni, keressük s Székely, ill. és Góbé termék logóval ellátott termékeket.
Honlapok a témában:
Konyhamagazin erdko.ro
Receptek: receptor.transindex.ro, vargyas.ro/de/erdelyi-konyha
A cikk folytatásában Marosvásárhely látnivalói, valamint a várostól keletre és délre megbúvó kincsek következnek.
ta
