Az előző posztban már megemlékeztem az odaút viszontagságairól, most a pozitívumokról is szeretnék beszámolni. Ezek többnyire már nem a repüléshez kapcsolódnak és lehet, hogy csak az első napot sikerül leírni, akkor viszont hülyének tűnik a cím... :)

Kezdjük ott, hogy a Wizzair nagyon jól árasította a jegyeit Temesvárról, ráadásul nem is Girona, hanem El Prat a célreptér. Oda-vissza 33 euro volt az út kézicsomaggal és átutalással fizetve. Ha kicsit gyorsabb vagyok, 30 alatt is foglalhattam  volna, de én még kértem magamtól 2 óra gondolkodási időt, s ennyi épp elég volt egy 4 euros áremelkedéshez :) Temesvár persze nem alternatíva mindenkinek, de lassan elég jól körbe leszünk lőve fapadosok által is használt repülőterekkel, (Arad, Temesvár, Kassa, Pozsony, Bécs, Eszék) így ha km-ben és árban versenyképesek, akkor akár fájó búcsút is vehetünk - a már amúgy sem nagy durranás - pesti T1-től.

A repülés azt hiszem eseménytelen volt, a hajnali teltházban elvileg csak a személyzet volt ébren. (bár ha belegondolok, a pilóta nem szólalt meg egyszer sem...) A süllyedés megkezdésekor ébredtem és feltűnt, hogy nyílegyenesen (vagy csak kis, alig észrevehető fordulókkal) érkezünk a betoncsík fölé. Emlékeim szerint Pestről mindig van benne néhány "kanyar" most így kényelmesebb volt. A földet érés pedig puha, a gép gyorsan kiürült, a személyzetre pedig még várt egy visszaút Aradra...

Este tíz helyett egy átült, átbuszozott éjszaka és egy átrepült hajnal után reggel érkeztünk meg a katalán fővárosba, ahol az éjszakai busz már nem, az A1 pedig még nem járt, ezért a megérkezés örömére elköltöttünk néhány eurót egy kiadós reggelire és egy életben tartó kávéra. Ilyen rizikós, esti utaknál talán célszerű reptéri szállodában tölteni az első éjszakát... (persze csak ha van futópályára néző erkély:) 

Szerencsére a szállásunk a belvárosban volt, kb. 3 percre a Plata Catalunyától, így a rövid becsekkolás után máris birtokunkba vehettük az ágyat és ha már kifizettünk az első éjszakát is, bepótoltuk az elmaradt alvást :)

A déli ébredéskor hasunkra sütött volna a nap, ha most kivételesen  nem egy belső udvarra néző szobát választunk az erkélyes, ám de a forgalmas Balmesre néző helyett.

Rövid előkészületek után után rögtön nyakunkba vettük a várost némi koffein felvétel és "városnézés" reményében. (hm... így sokadjára már nem nevezhető klasszikus turistás városnézésnek egy ilyen történet, persze van még rengeteg felfedezettlen hely, de  egyre kevesebb kép készül, s ez jelent valamit:) Alig 10 méter megtétele után vissza is fordultunk a szállásra, mert kissé túlöltöztünk, lassan 20 fokot mutattak a hőmérők, így kissé túlzásnak tűnt a kabát.  Két réteg ruhával könnyebben, élesített napszemüvegekkel, meg sem álltunk egy kis teraszos kávézóig, ahol fotoszintetizáltunk, kávéztunk (mint utóbb kiderült az 1,40-es kávé volt a 4 nap legdrágábbja, később a tengerparton is csak 1,15-öt volt arcuk elkérni érte)

A tenger felé indulva a  piacon gyorsan "levettük mi a pálya". Kiderült, ha nem lenne a forintunk szar, ugyanannyiért vásárolhattunk volna, mint fél éve. Később szembesültem  a mély megdöbbenést kiváltó ténnyel, mi szerint a kedvenc kinti söröm literjét 15 centtel drágábban meri kínálni a Carrefour. Válság ide, válság oda, ezt a 45 Ft-os rablást  a sörrel együtt le kell nyelni :)

A kikötőben egymást váltották a jobbnál-jobb utcazenekarok, a tengerparton pedig már-már a nyarat idézte a látvány és a hangulat. Vicces volt az angol lány, aki bikiniben és bőrkabátban próbált némi színt szerezni a hófehér bőrének :)

Jó másfél órás napon döglés következett - ez egyébként nyáron nálunk elképzelhetetlen, de március közepén, amikor otthon épp havazik - egész jó érzés :) Este kiderült, sikerült is rendesen leégni.

Zárás előtt még betértünk a Ramblán lévő Carrefour Expressbe, ahol néhány euroért beszereztük a várva-várt fejedelmi menüt vacsorára. (pan, paté de atún, koktélparadicsom, kukoricamargarin és sör)

Szolgálati közlemény: a tonhal pástétomot simán be lehetett hozni kézicsomagban, a kilenc üveg fűszer (fokhagymás petrezsemlyem stb.) viszont szemet szúrt a rend éber őreinek, és kötötték is az ebet a karóhoz, miszerint "értik, hogy gőzgép, de mi hajcsa"  - azaz nem baj, hogy nem folyik, de üvegben van... Aztán belátták, ezek távol állnak a folyékony halmazállapottól, így csak rontanák a katalán konyha renoméját, ha elkoboznák eme pikáns fűszereket :)