Pötyi vezetésével ismét útnak indult a női csapat. Legutóbb tízen jártak be négy országot, most nyolcan vágtak neki Olaszországnak.

2010.június 14-17. között megint útra keltünk, most nyolc nő. A csapatban voltak kicserélődések, így az életkorok kicsit változtak. Volt velünk két 17, három 38, egy 61 és kettő 80 éves. A csapatunkban a két legidősebb hölgy nem ült még repülőn. Az útvonalunk: Budapest-Róma- repülővel, innen vonattal Nápoly, majd repülővel Budapest. A repülőjegyek összesen 8000 Ft-ba kerültek, a vonatjegy 10,50 euróba.
Utazásunk története dióhéjban:
Hétfőn este a BUD-FCO járattal indultunk. A gép késett 2,5 órát, ezért a becsekkolásnál kaptunk 8 eurós vouchert. Ebből megvacsoráztunk a teraszon. Nagyon klassz volt, mert éppen gyönyörű idő volt. A gépünk végül 22.45.-kor elindult, fél 1-kor landoltunk Rómában. Hiába foglaltam szállást, csöveztünk a reptéren hajnalig.

A Cotral busszal hajnali fél négykor mentünk be a városba. A Termininél leszálltunk és elindultunk a Colosseumhoz. Kivilágítva csodálatos. Hajnalban teljesen üres volt, így még hangulatosabb volt. Ezután gyalog végigjártuk, amit még lehetett ( Trevi-kút, Spanyol lépcső, Piazza Venazia, Forum Romanum). Itt már mindenki elfáradt, ezért kimentünk a szállásunkra a Camping Fabulousba.

A hely klassz, a Terminitől 45 perc metróval és busszal kell menni. Hála az olaszok lazaságának 11.30-kor már elfoglalhattuk a szállást, amit elvileg csak 16.00-tól lehetett volna. A bungaló egyszerű és komfortos: 3 ágy, zuhanyzó, WC, hűtő. Rövid szieszta után irány a Vatikán! Igazából a két idősebb utastársunk ezért vállalta ezt a túrát.
Az eső elkezdett cseperegni, de nem tudott megállítani minket abban, hogy elmenjünk a Szent Péter térre. Itt is kevesen voltak, így még jobban lehetett gyönyörködni a helyben. Mondanom sem kell nagy volt a csodálkozás, hogy végre élőben itt lehettek ezen a helyen.
Innen a kempingbe mentünk vissza. Most a saját bőrünkön tapasztaltuk az olaszok pontosságát. Az  EUR Fermi metró megállóig  könnyedén eljutottunk. Itt át kellett szállnunk a 709-es buszra. Menetrend nincs kiírva, csupán annyi, hogy 06.25 - 00.00. között közlekedik. Kiértünk 22.15-re, majd 20 perc várakozás után megkérdeztem valakit, hogy mikor jön a busz. A válasz a szokásos : uno momento! Rendben, gondoltuk, itt az legalább 20 percet jelent. Félóra múlva a válasz ismét ugyanaz. Ekkorra már többen lettünk a buszmegállóban, akik a kempingbe jöttek. A busz végül 23.45-kor jött, halál lazán. Nem is kapnak itt szerintem sűrűn agyvérzést a rómaiak.
Reggel a  korai ébresztő után indultunk Nápolyba. A vonat 10.49-kor indult, a jegy 10.50. euro volt és fél kettőre értünk Nápolyba.

A pályaudvarról kilépve az embert igazi nápolyi hangulat fogadja. Szemét mindenhol, rengeteg robogó, folyton dudáló autók, hangosan beszélő emberek. Az úttesten való áthaladás minden alkalommal felér egy újjászületéssel. Nem számít semmi, csak indulj el, meg fognak állni…vagy nem! Ha átértünk, mindenki büszke volt magára. „Megcsináltam!” Ez volt a győzelem kulcsszava.
Hihetetlen, ezt át kell élni! A két idősebb utastársunk is csak úgy szaladt! A végére már egész jól belejöttünk.
A Vezúvot ragyogóan lehetett látni a Garibaldi térről.  Itt mindenki mosolyog, kedves és vidám. Aki idejön, az rájön, hogy érdemes élni.

Úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a reptérre, mert az a biztos, hogy elérjük a reggeli repülőt. Sokáig nem jött a C58 busz. Ekkor egyikünk kiállt az útra és leintett egy szolgálaton kívüli buszt. Összes olasz nyelvtudását összeszedve megkérdezte a sofőrt: „Bona sera senior. Aeroporto?” ( Bocsánat a helyesírásért az olaszosoktól, de én sem tudok olaszul.) Bigletto?  Megmutattuk a jegyet, erre azt mondta jöhet. A buszon rajtunk kívül még hárman ültek. Mindenkit házhoz szállított, aztán elvitte minket is. Ugyan a reptérre nem tudott bevinni, de az elágazástól csupán 200 métert kellett gyalogolnunk. Nevét este imába foglaltuk.
A reptér éjszaka is nyitva van, karfa nélküli székek biztosítják a kényelmet és  nincs hajnali ébresztés. Aki már volt Pisában vagy Bergamoban tudja miről beszélek.
A Nápoly-Budapest úton a kapitányunk az áldott jó Bóna József volt. Olyan kommentárokat adott az úton, hogy élvezet volt hallgatni. Nagyon bízunk abban, hogy ezt a jó szokását megtartja.
Az utunk és a földet érésünk sima volt, időben érkeztünk.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy érdemes elmenni erre a kanyarra.  És nem csak 20 éveseké a világ!
Életre szóló élményt kaptunk. Köszönjük Wizzair!