Tavalyi évben a Londonban lakó húgommal megbeszéltük, hogy megint nyaralást adunk (bartelozunk) egymásnak karácsonyra, a helyszínt már tavaly megbeszéltük, ami Tenerife, mivel tetszett nekünk a Kanári-szigetek a múlt évben. Zoli beszámolója 3 részben.
Mivel a múltkori nyaraláson volt egy kis affér a lanzarotei leszállással, a húgom ragaszkodott hozzá, hogy együtt menjünk. Ez megnehezítette a szervezést, de végül megoldottam, mert volt egy dél környékén induló Bergamo-Tenerife Ryanair gép, és Londonból és Budapestről is volt reggeli gép Bergamoba.
Ezek után megvettem a jegyet, ami után jött a Wizzairtől a levél, hogy törölték az aznapi pesti járatot, és csöveznem kell Bergamoban egy éjszakát.
Szóval eljött az indulás napja, kimentem a reptérre vonattal, ahol nem igazán voltunk sokan, és egy gyors biztonsági ellenőrzés után már mehettem is a gépemhez. Természetesen volt bőrönd mustra, de csak a méretet nézték, a súlyt nem. Dél körül megérkeztem, és mivel már vagy háromszor voltam Bergamoba, ezért az várost kihagytam, inkább elmenetem vásárolni az Orio Centerbe. Letettem a holmimat a megőrzőbe, amely most már minkét parkolószinti bejáratnál található. Kiárusítás volt, szóval elég jól elvoltam a nézelődéssel és a vásárlással, és estefele visszamentem a reptérre, hogy túléljem az éjszakát. Töltöttem le pár filmet a mobilomra és a hátsó check-in pultnál lévő internet automata mögött lévő konnektort kihasználva filmeket néztem. Sokat nem aludtam, mert a szokásos 3 órai ébresztés megvolt, de azért túléltem az éjszakát. Másnap reggel megjött a húgom is, és átmentünk megint az Orio Centerben lévő Iperbe, ahol letámadtuk a sárga címkés pultot és fejenként 3 euróból egy pármai sonkás, kézműves sajtos lakomát összeütöttünk. Felmentünk az emeleten lévő Iperhez tartozó étkezdébe, ahol le tudtunk ülni, sőt még mikro is van, ahol meg lehet melegíteni a kaját. Hugicám hozta laptopját, mert bekreppolt rajta a Windows, és újra kellett telepíteni, de nem volt laptop táskája, úgyhogy beszereztünk neki egy nagyon faintosat 10 €-ért a Zarában.
Még volt időnk egy kicsit sétálni, és találtunk valamit a reptér bejáratánál. Aki azt hiszi, hogy az aranyautomata a legkreténebb masina a reptéren, annak figyelmébe ajánlom a dögcédula automatát...
Ez után eljött az idő, hogy elinduljunk Tenerifére. A Ryanair szokásáshoz híven nagyon pontosan indult, most nem használták a biztonsági ellenőrzési sor kanyarában lévő kombinált súlymérő/méretellenőrző kalitkát, de azért a beszállás előtt megnézték a csomagokat. Megmondom őszintén nem nagyon szeretek repülni olaszokkal, ők a repülőtársak legalja. Rögtön vitával kezdődött az út, mert az egyiknek levettem a kabátját, hogy fel tudjam gyömöszölni valahogy a holmimat, amin irtózatosan felháborodott. Mondtam neki, hogy visszateszem, csak felrakom a táskámat, de ez sem nyugtatta meg. Szóval a 4 órás út során hangoskodtak, a gyerekek visítottak, állandóan ugráltatták a sztyuvikat. Az egyik sztyuvi egy magyar fiú volt, Viktor, vele jól elbeszélgettünk. Végül megérkeztünk, és leszálltunk a reptéren, ahol gyönyörű idő fogadott. Mivel nálunk a kocsi nem játszik, ezért a helyi tömegközlekedést vettük igénybe, amely az összes honlap szerint teljesen jól használható. Egy kicsit féltem, mivel a Lanzarotén elég csapnivaló volt a tavalyi évben. A helyi tömegközlekedési vállalat a TITSA, és utánanéztem, hogyha az ember bérletet, ún. bonocardot vesz, akkor jóval olcsóbb az utazás. Még azt is megtaláltam a neten, hogy a 46-os check-in pulttal szemben lévő ajándék boltban lehet venni azt a reptéren. Mikor odaértem, közölték, hogy elfogyott, úgyhogy kénytelenek voltunk teljes áron a vezetőnél megvásárolva fejenként 10 euróért bemennünk Puerto de la Cruzba a szállásunkhoz, ami kb. 120 km-re van a reptértől. . A nagy üdülőhelyekre (Los Cristianos, Puerto de la Cruz) a reptérről a 343-as busszal lehet eljutni. Egyébként a bonocard minden tenerifei tömegközlekedési járatra (buszra, amit a kanári spanyolban guagua-nak (kiejtése vava) hívnak), illetve a Sata Cruzban lévő egy szál villamos vonalra érvényes. Kultúrbuziknak fontos információ, hogy a bonocarddal kedvezményesen lehet belépni a múzeumokba is. Ez egy kis mágnescsíkos papír, és mindig rányomtatja a rendszer, hogy még mennyi pénz van rajta, ha kevesebb van rajta, mint amennyibe az út kerül, a különbözetet készpénzben ki lehet fizetni. Több ember is utazhat eggyel, csak kétszer kell bedugni az automatába. 12 és 30 € címletekben lehet megvásárolni, a nagy „bonocard” felirattal jelölt üzletekben.